Kaleido Star 0.2
Az alapok

- Jaj, ne féljetek tőlem, nem bántok én senkit! -és felállt.

A két lány arckifejezése nem változott, majd végül Arare hátresett az ágyon. Ao és a fantom fején egy vízcsepp jelent meg, majd Ao felsúhajtott és megkérdezte:

- És mi miért látunk? A szellemeket csak kiválasztottak láthatják. -fordult a fantomhoz Ao.
- Igen. Ti vagytok a kiválasztottak, akikből igazi, nagy sztár lehet. Ezért vagyok én itt. -válaszolt Fantom.
- És lát még valaki téged? -tápászkodott fel Arare.
- Igen. Naegino Sora és Layla Hamilton, ha minden igaz... -csukta le a szemét Fantom.
- Hogy érted, ha minden igaz? -kérdezte Arare.

Fantom eltűnt, és a lányokat válaszra sem méltatta.

- Micsoda egy modortalan fantom! -mondta Ao.
- Lehet, de most inkább koncentráljunk magunkra! -mosolygott Arare, miközben kipakolta a ruháit a szekrényébe.
- Teljesen igazad van! -felelt Ao.- Vajon milyen lesz majd az edzés? És mikor szerepelhetünk majd mi is?
- Túl sokat akarsz. Még csak most kerültünk ide. -és felvette a hálóingjét.

Ao nem válaszolt, csak követte Arare példáját, majd mindketten elaludtak. Másnap reggel Ao kelt fel először. Csak akkor vette észre, hogy fél hét van, és rögtön elkezdte ébresztgetni alvó barátnőjét. Hétre lent kellett lenniük reggelizni.  Amint Arare felébredt, rémülten nézett az órára. Rohant felöltözni és fogat mosni, fésülködni, majd Ao meg sem várása után lerohant a reggeliző terembe.

- Ao hol van? -Arare csak ekkor nézett hátra. Nem akarta itt megvárni, elég bután nézett volna ki, így is mindenki megbámulta őt. Sora odarohant hozzá, mosolygott, köszönt, és leültette őt a barátnői asztalához.

- Sziasztok, ő itt Hoshiringo Arare. Üdvözöljétek szépen. -és leült Arare mellé.- Hol van a tesód?
- Ő még fent készülődik... -suttogta Arare.
- Beszélj hangosabban. -kérte Rosetta.
- Igen, így nem hallunk semmit. -vólogatott Anna.

Nem sokára Ao is megérkezett. Reggelizés közben összebarátkoztak Sorával és barátnőivel. Igen, ezután indult az edzés. Az újakat beterelték az edzőterembe.

- Sziasztok! -köszöntek el a lányok. A többiek integettek vagy visszamosolyogtak nekik. Ők voltak az utolsók, akik beértek a terembe. A tanár egy kedves, szőke hajú, mosolygós lány volt.
- Gyertek, kislányok, üljetek le. -utasította őket kedvesen a hölgy.- A nevem Miss Aron, de hívhattok csak Amy-nek! Kezdjük az edzést.

Az edzés nagyon kemény volt, Arare néha megállt pihenni felülés közben. Miss Aron ezt nagyon komolyan vette. Ararét duplán dolgoztatta, szünetekben is. Mikor a bordásfal-mászás volt, akkor Ao dobta fel a taccsot. Ezért Miss Aron őt is dolgoztatta. Alig kaptak egy kis szünetet. Már dél volt. Az újakat elegnedték, mehetnek enni. Ao és Arare nagyon megkönnyebült.

- Vége a pokolnak egy órára... -lélegzett fel Arare.
- Remélem nem lesz ilyen kemény velünk holnap is. Legyünk szorgalmasabbak. -ajánlotta fel Ao.
- Igazad van. Így Miss békén hagy minket végre. -majd leültek ebédelni.
- Na milyen volt az edzés? -kérdezte Sora.
- Igen, hogy érzitek magatok itt? -kérdezte Rosetta.
- Nagyon kemény a tanárunk. -felelt Arare.
- A vezetéknvetek miatt. -felelt Mia.
- Ezt meg hogy értitek? -kérdezte rémülten Ao és Arare egyszerre.

A következő rész tartalmából: (Ao) Mia elmondja nekünk a vezetéknevünk történetét, és beszámol a szüleink tetteiről. (Arare) Nagyon érdekes történet. Miss Aronnak elmondunk mindent, és egy mégérdekesebb történetet mondd el nekünk...